A piros szín elragadó jellegére nagyon jó példák Almodóvar filmjei – elég, ha megnézzük a filmplakátjait: mindeniken a piros uralkodik. Ha leülünk megnézni egy Almodóvar filmet, előre tudjuk, hogy nincs más dolgunk, mint átadni magunkat a nagyon bonyolult történetnek, nem kell majd szorongani, megrémülni vagy iszonyodni. A történet élvezetéhez pedig hozzájárul az is, hogy minden olyan szép színes, és soha nem egyhangú, hiszen minden snittben van valami piros. Ha más nem, legalább egy inggallér.
Ez Almodóvar 2009-es filmjére, a Megtört ölelésekre (Los abrazos rotos) is érvényes. A történet most is szenvedélyes és melodramatikus, viszont az előző Almodóvar-sztorikhoz képest ebből hiányzik az igazán sötét titok. Egy szerelmi négyszögről van szó.
Almodóvar mindig is abban volt a legjobb, ahogy a történet síkjait rétegezte és egymásba fonta. Jelenlegi főszereplője egy megvakult filmrendező. Éppen Arthur Miller amerikai író és filmrendező történetét szeretné megírni. Miller második felesége Marilyn Monroe volt, a színésznő halála után pedig egy harmadik felesége is lett, akitől két gyermeke született. A második down-kóros volt és Miller teljesen kizárta őt az életéből. Erről a furcsa apa-fiú kapcsolatról írna Harry Caine, Almodovar filmbeli írója.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Részlet a filmzenéből. Szerző Alberto Iglesias, Almodóvar állandó munkatársa.
A történet részecskéi persze puzzle-darabokként visszatérnek a filmben, szappanoperához illő fordulatokkal. Almodovar – és ebben pl. Medem hasonlít hozzá – nem fél attól, hogy a szereplők szájába adjon egy hosszabb szöveget, és ezzel gördítse tovább a történetet. Nagyon fontos szerepe van a párbeszédnek. A filmjei mégsem beszélő fejekből állnak, hanem nagyon is dinamikusak vizuálisan. Ez egyrészt szintén az élénk színek és fantáziadús környezet miatt van – lakberendezési tippekért érdemes Almodóvar-filmekhez fordulni – de a kamera változatos mozgása miatt is.
Almodóvart azért is szeretem, mert egyszerre elvont és konkrét. A film címe “Megtört ölelések” és tényleg csontok törnek, amint ezen a metaforikus röntgenképen is látszik.
A konkrétan vizualizált metaforák miatt (amire már a Beszélj hozzá-ban is volt egy emlékezetes példa) már nagyon várom Almodóvar idén bemutatandó filmjét, ami egy plasztikai sebészről szól, aki azt a férfit keresi, aki megerőszakolta a lányát. A film címe valahogy így fordítható: “A bőr, amelyben élek”. A plakát alapján elképzelhető, hogy vizuálisan kicsit más lesz, mint amit Almodóvartól az utóbbi 20 évben megszokhattunk.
