Ahhoz, hogy megértsük az Illy és legfőbb versenytársa, a Lavazza kávébrendeket két dolgot kell nyugtáznunk. Az egyik, hogy ezek családi vállalkozások. Az Alessi, Zegna, Barilla, Ferrero, Ferragamo és a sor sokáig folytatható nem utolsósorban az Illyig és Lavazzaig mind multinacionális méretűvé vált, kicsiből indult olasz családi vállalkozás. A Lavazza esetében már negyedik generációs, 1 milliárd eur feletti forgalommal rendelkezi. A másik fontos adalék, az 50-es évekbeli olasz gazdasági környezet, meg maguk az olaszok, ahogy ők vannak, élnek, amilyen nemzeti öntudatuk van.

fent: Annie Leibovitz a Lavazzanak

Luigi Lavazza 1932-ben született, a nagypapi torinói sarki boltjában kezdte pályafutását, házról házra járó kávéügynökként. A bolt megvan, kávézó, múzeum, kultuszhely, stb. Luigi inspirált, sőt ünnepelt vállalkozó volt, az olasz sajtó, amely nagyon szeret indiánneveket adni a notabilitásoknak, Mr Espresso néven említi. A Financial Times összeállítása szerint három nagy dobása volt Luiginak. Az első, hogy feltalálta a vákuum csomagolást, aminek köszönhetően a kávét nagyáruházakban is praktikusan lehetett forgalmazni. A másik, hogy ügyesen élt az 50-es évek közepén még nagyon újnak számító televíziós hirdetések lehetőségével. Egy fiatal rendező, Marco Testa segítségével megkreált két bábfigurát, ők Carmencita és Caballero, akinek szerelmi élete lázban tartotta az esti reklámnézőket. Nem kevesebb, mint olasz pop ikonjairól van szó…

A harmadik nagy boom-ot a nemzetközi terjeszkedés hozta. A Lavazza az olasz piac körülbelül felét jelenti és az egyik legfontosabb nemzetközi brand. Ez a két dolgot összeegyeztetni úgy lehet, hogy kicsit másképp kommunikálnak befele és másképp kifele. A sikeres Szent Péteres reklámsorozat, amire külön portált is indítottak biztos nagyon szellemes egy katolikus országban, Indiában viszont, ami az expanzió legújabb állomása viszont elég konfúz lenne.

Erwin Olaf és Annie Leibovitz reklámfotói

Ahogy megfigyeltem, a kávé brandeket általában a következők mentén szokás pozicionálni:

frissítő hatású testre, szellemre
érzéki gyönyört nyújt, a kávéba bele lehet menekülni néhány pillanatig
egzotikus (esőerdők, napfény, stb.)
hagyományos (és minden ami ehhez kapcsolódik)
szocializáló hatása van (páran kávéznak, dumálnak, nevetgélnek)

A Lavazza nemzetközileg máshogy kommunikál. Vagyis:

olasz, mert ha kávé, akkor olasz, mint ahogy a design, a sportautók, a reneszánsz is olasz
megmutatja, hogy nem csak készíteni, hanem inni is kell tudni a kávét
extravagáns

Ha az Illy az eleganciában találta meg a brand bázist (design centrikus), a Lavazza úgy döntött, együtt nő a Made in Italy branddel, amúgy hozzá is járul az Olaszország brandhez. Nagyon szép ez így együtt. Másrészt harsány, fotó orientált kommunikációt vezet és még valami: nagyon tudatos abban, hogy interaktív. A számos site közül egyik site, a The Italian Experience olyan, hogy tanítani kéne, de csak annak ajánlom, akinek a tarsolyában van olaszországi repjegy. Ma a fősite is részletesen dokumetálja az imázs elemeket, őrjítő részletességgel.

A Lavazza másik fontos kommunikációs felülete a Lavazza naptár. Az elv ugyanaz, mint a Pirelli naptárnál, de a nők jobban fel vannak öltözve, bár, ha elmondom, hogy LaChapelle, Von Unwerth és Helmut Newton is készített Lavazza naptárokat, akkor ez nem okvetlenül enyhítő körülmény. Részletek itt. A Lavazza naptárt kapja az ember, ha szerencsés, de kereskedelmi forgalomba nem hozzák.

Személyes kedvencem a Magnum ügynökség naptára a 90-es évekből. A Magnum egy nemzetközi elit alakulat, 1947-ban alapította Robert Capa, Henri Cartier-Bresson, George Rodger és David “Chim” Seymour.

Persze a naptárak nem csak naptárak, hanem a leendő Lavazza reklám kreatívjainak alapjai, a naptárokról werkfilmek készülnek, a képeket speciális kiállításokkal viszik körbe a világban. Még Annie Leibovitz is készített Lavazza naptárt, 2009-ben. Nekem eröltetettnek tűnik.

Fantázialények, fantasztikus hősök, bionikus kreatúrák, robotok és más, csak a fantázia világában létező hősök szokbrait kérjük LEGO-ból. Ez a versenyünk is két kategóriában zajlik, 12 év alattiban és 12 év felettiben. A díjak mindkét kategóriában egy-egy 100 RON értékű vásárlási utalvány, amit a verseny szponzoránál, a Clevertoys.ro-n lehet elkölteni.

További feltételek: egy versenyző (vagy csapat) több munkával is jelentkezhet. Ezeket a Ususal Visual Facebook wall-jára kérjük, onnan majd mi átvesszük a blogunkba. A felhasznált Lego kockák száma nincs korlátozva, mindössze annyi, hogy az alkotások talapzata be kell férjenek egy 20×20 pöttyös felületre.

A munkákat május 20-ig várjuk, esedményhirdetés 24-én. Hajrá kockások!

Eredményhirdetés következik. Buszdesktop lett a legeredetibb munkafelület, színházi belső a designosabb és csupa pötty látvány a legpozitívabb. Szűkített top 10-es mezőny és a nyertes munkák:

adorjan47: kompakt, minden a helyén

annamari_tanko: kicsi a bors, de erős

anoraknophobik: a legdizájnosabb munkafelület díja ide jön

csiszarmeso: a legpozitívabb munkafelület díja pedig ide

kingacsata: ha lett volna reggeli mosoly kategória itt lenne a nyertes

mhunci: a legeredetibb munkafelület díja

sarknoem: az egyik személyes kedvencem, funkcionalitás és nyugi

sulyokandrea: a rendes lány vagyok és kedves is lategóriában ez nyert volna

zold_eszter: a kreatív emberek máshogy működnek, az őszínteségi kategia nyertese lenne, ha lett volna ilyen kategória

zsoltsuto: ha lett volna ilyen, ez lett volna a megáll az idő kategória nyertese

Annak idején, amikor á vándorcirkuszok egyik fő látványossága a szakállas nő volt, élt Temesváron egy bizonyos Illy Ferenc, aki közgázt tanult és könyvelőként működött. Majd Bécsbe költözött, erdélyi cégeknek dolgozott, de az első világháború a monarhia hadseregébe szólította. A háború után Triesztben találja magát, ahol egy kakaót és kávét örlő cégnél dolgozik. 1933-ban céget allapít, az Illicaffét. Ebben az évben veszi át a hatalmat Hitler és születik meg James Rosenquist, a ma ismert Illy logó tervezője.

1935-ben Ferenc, pontosabban Francesco gőznyomással működő kávé autómatát fejleszt, ami a mai presszógépek előzménye. Fia, Ernesto élelmiszeripari mérnők lesz és számos szabadalommal rukkol elő, az Illy innováció folytatódik. Jelenleg az unoka, Andrea Illy vezeti az évi hozzávetőleges 10 millió eur profitot hozó vállalatot, ő maga is vegyész. A vezetőtanácsban ott van Andrea két testvére is. A vállalatnak 700 alkalmazottja van, a termelőktől direktben vásárol, kizárolag arabika kávét.

Az Illy családi vállalkozás, maximalista, értékorientált, de nem vonalas tradicionalista. A családi vállalkozások sajátossága valamiféle meghittség (pl. Ikea, Lego) és ez valahogy átsugárzik a brandre is. A vállalatnak hatalmas fejlődési íve van. Mára az Illy prémium kategóriában stabilan pozícionált brand. Brand managere, Cristina Astorri úgy fogalmazott, azt szeretné, ha az Illy kávé a minőség és élvezet szinonímája lenne. Az Illy nem koffein rúgás, hanem az érzékek gyönyöre, fogalmaz Andrea Illy is. Sennyi.

A brand ereje a szerves fejlődésben áll, gyakorlatilag ehhez a vállalkozáshoz kötődik a presszó kávé, volt tehát miből építkezni. Kozmopolita közgazdász indította és szakmérnökök vezetik. Úgy tűnik az Illy esetében nem áll a Buddenbrook-ciklus, amiben a harmadik-negyedik nezedék szétveri azt, amit az első elindított, a második konszolidált.

Amit nagyon szeretek ebben a brandben, hogy belengi valami kozmopolita elitista parfüm, ami mégsem ijesztő, mégsem szofisztikált. Az brand elsősorban a képzőművészet felé pozícionálja magát, nagyon jó mérték és arányérzettel. Az irodalmat is szponzorizálja, de összehasonlíthatatlanul erősebb a kortárs képzőművészet promoválásában. Az Illy kozmopolita brand, szemben a szintén olasz Lavazzaval, ami nagyon erősen, olykor szerintem eröltetetten a márka olaszososságát kommunikálja elsősorban.

az Anish Kapoor szett

az egyik Tobias Rehberger szett

Az Illy ars poétikában a ókori görög kalokagathia fogalmát citálják, ami a szépség és a jóság kompozitja, tulajdonképpen a művészet legfelsőbb célja – vélik a meghatározó ókori görög esztéták. A művészet több is, kevesebb is ennél, de az Illy ragaszkodik ehhez a meghatározáshoz, mert a kellemet, ami a kávé fogyasztásához kapcsolódik nem aknázhatja alá valami kortárs művészeti provokáció.

Ennek egyféle vizuális metaforáját próbálja adni Matthias Zentner 2006-os reklámfilmje. Az anyag, megítélésem szerint korrekt, de túl trendi ahhoz, hogy valami trenden kívülihez kössem. Szép, de nem nem különösebben tanúlságos.

Az Illy vizuális kommunikációjának siketörténete az Illy csészéhez köthető. Ha a Lavazza a divat, trend, fotó, olasz sárm, funky pop kultúra irányban pozícionálja vizuális kommunikációját, az Illy maga a design.

Az egész 1991-ben kezdődött, amikor a cég csészét váltott. Az új formát Matteo Thun http://www.matteothun.com tervezte. Thun a Milánói Memphis csoport egyik alapítója. A Memphis az olasz design kultikussá vált műhelye. A Memphis az egyik legjobb dolog, ami a designal történhetett, szóval, hogy rajongó vagyok.

Az ikonikus Illy logó csak később jött, James Rosenquist, amerikai pop art művész 1996-os munkája. Kérem észrevenni, hogy nem reklámgrafikus, illusztrátor vagy ügynökség tervezte, hanem egy elég brutál, az expresszionizmus felé hajló pop art művész. Hogy milyen remek ez a logó, semmi nem illusztrálja jobban, mint az Illy korábbi logói.

Michael Lin egyik csészéje

A gyűrűszerű, kicsit japános fűl adja az első benyomást. Tisztán emlékszem a „vajon milyen lehet ezt megfogni érzésre”, amikor először láttam meg. Az összhatáshatás enyhén bumfi, nem mondanám, hogy a legkényelmesebb, legproktikusabb csésze. Viszont a pici funciószeplőt kompenzálja a tökéletes forma nyújtotta öröm. A designban a legszebb, és ez valószínűleg inkább tudatküszöb alatt hat, hogy a tányér felszíne a közepe felé ívben enyhén magasított. Amikor belehelyezzük a csészét a tányérba, olyan, mintha színpadra vagy nem is, inkább dobogóra helyzenénk. Ravasz!

A fekete (sötétbarna) – fehér – piros kombináció a legerősebbek privilágiuma. Lehet másolni, de csak a nagyoknál működik, az ő kiváltságuk. Királyi kombináció. (Kapcsolódik, hogy az Illy a Coca Colával energiaitalt forgalmaz. Ez kicsit zavar, de megértő vagyok.)

Az Illy csésze önmagában is design ikon de brandépítő felület is. A csésze és a tányér eddig több, mint 70 művész alkotásait fogadta be, például Koons és Rauschenberg munkáit, de pályakezdő tehetségekét is. Részletek az Illy honlapján, itt.

Évetente átlag 2 Illy design csésze szett jön ki, hol egy alkotó több munkáját, hol vegyes készleteket tartalmaz. A szettek ára 100 euró körül van, egyes, kölönleges, limitált szériájú korábbi csészék ára több ezer euró is lehet. Van egy filmes széria, Almodovar szett is kapható.

80-ban jelent meg francia Photo kuriózum száma, amelyben hírességek, de nem profi fotósok munkáiból szemléznek. Itt is van egy speckó kategória, Degas, Delacroix, Millet, Brancusi, Rauschenberg, Toulouse-Lautrec, Magritte, akik képzőművészek. Aztán vannak a totál párhuzamosak, politikusok, színészek. A legjobbak szerintem a köztes világókból valók, pl. Zola. Ez utóbbi csendélete szerintem a legerősebb a mezőnyben, ezt követi, legalábbis saját értékelésemben Valéry fotója, ami zongorázó feleségét ábrázolja. Bocs a scan minőségéért, a lapszám maga is elég kopott volt.

3-ik-Napoleon börtön önarckepBrancusi: Man Ray (1930)Degas (1880)
Delacroix (1855)G.B. ShawGina Lollobrigida: Roma (1976)
Hemingway (1951)Lisieuxi Szent Teréz: Önarckép Jeanne dArc jelmezbenMagritte: Önarckép
Millet (1860)Paul Valery felesége zongorázikRauschenberg (1953)
Rimbaud önarckép (1883)Toulouse Lautrec és a kedves mamája, aki annyira szerette (1890)Zola (1898)

Ez a festő olyan könnyedén csúszott ki a művészet szeretők látóköréből, ahogy csak az olaszok engedhetik meg maguknak. A neten nem találtam jobb felbontású képeket, az albumban, amit most szereztem be kicsit meg vannak csúszva a színek. Amit illusztrációként közzéteszek kicsit kompromisszumos.

Fenti kép: A nápolyi öböl fényvisszaverődései, 1872

Ünnepelt festő volt pedig, Degas bíztatta és Manet-hoz is barátság kötötte. Nadarnál és a Salonban állított ki, Goupil árulta vásznait, de saját londoni mecénása is lett. A kör teljesen befogadta értem itt azokat a nagyhatalmakat is, mint Zola, Heredia, Durante és Goncourt. Harmincnyolc volt, amikor egy szívroham lefokozta csillagporrá, talán pont a korai halál az oka annak, hogy nem került be a kánonba. Olaszország, Párizs és London között élt, beleszeretett egy jómódú kereskedő lányába, Léontine Gruvelle-be, aki modellje, később felesége volt és akivel az Európai politikai fejlemények mentén hol ide, hol oda költöztek.

Akadémiai alomból jött, kísérletezett a naturalizmussal, realizmussal, impresszionizmussal és azoknak a körébe tartozott, akik tudatosan hódoltak az európai modernizmus első japánista hullámának. Úton, átmenetekben élt, a Vezúvot és londoni típusokat, párizsi atmoszférákat hasonló kihívásként kezelte. Még egyszer: Guiseppe De Nittis (1846-1884)

Az épületek rögeszmékké válhatnak, Piranesi, De Chirico a kedvenc fixációsaim e tekintetben. Jövő héten a a csíki Újkriterionban Vásárhelyi Antal grafikái láthatók.

Műveimben keresem az örök állandóságot, az örök otthont, a végleges megnyugvás kozmikus örömét. Ezt persze soha nem érem el, de ennek köszönhetően tovább kutatom a világmindenségbe nyúló labirintusrendszert. Vásárhelyi Antal

további alkotások a http://antalvasarhelyi.wordpress.com címen.

Önmagában is érdekes megnézni a Coordonne honlapját. Ez egy spanyol design tapéta brand, nagyon karakteres megoldásokkal. Az új kollekció Catalina Estrada tervei alapján készült. A hölgy komoly ismertségű illusztrátor és jelentős megrendelőket felmutató reklámgrafikus. Kolumbiai születésű, jelenleg Barcelonában él.

Valószínűleg hispán zsurnalizmusnak számít, amit a site-ján olvasni, hogy tudniillik, a latin amerikai folklórt ötvözi az európai szofisztikáltsággal. Az alábbi képtárban a tapétái láthatók, de a net és személy szájtja tele van a munkáival.

A fenti fotót férje, Pancho Tolchinsky készítette, aki egyben munkatársa is. Emberünk informatikus, a mesterséges intelligenciákra szakosodott, ugyanakkor magán- és kereskedelmi projekteket bonyolító profi fotós is.

Tolchinsky Mexikóban született, argentin származású. Izraelben nőtt fel, majd családjával Barcelonába költözött. Site-ja kolumbiai sorozatát vettem át, ha megnézzük felesége vízióját és a sajátját, jól kivehető, hogy van, vagy lett némi közük egymáshoz. Nem unatkozhatnak együtt.

ESTRADA ASSZONY

>> site itt

TOLCHINSKY ÚR

>> site itt

Egyszer kaptam egy gobelin katalógust, benne cicák, naplementék, cigány lányok, lovak, krucifixek és egy részlet Fragonard legismertebb festményéből, A hintából, keményen átrajzolva. Válasszak milyet szeretnék ajándékba. Választhatok akármit. Háát, legyen A hinta. Jól sikerült, szerintem. A felajzott pasi, a hintát hajtó valszeg pap és a beszédes szobrok nincsenek rajta, a növényzet, a lány ruhája sem egyezik. Ez egy bootleg, ne legyünk szigorúak.

dinamikus könnyedség

A hintát gyerekkoromban láttam először egy olyan arab ország, Umm al Qiwain bélyegén, amelyik ország nem létezik. Számos nem hivatalos arab bélyeg forgott fenn akkoriban, olcsók voltak és nagyon színesek, főleg sport és képzőművészeti tematikában készültek. Később, miután megértettem, hogy ezek nem igazi bélyegek, megváltam tőlük. Pedig a festészetet meg kellett volna tartani.

Fragonard története, ahogy mondani szokás filmbe illő. Apuci kesztyűs volt, üzlete tönkrement, Párizsba költözött, fiát hivatalnoknak szánta. Csakhogy a srác nem volt bürokrata alkatú, állandóan rajzolgatott. Mit volt mit tenni, a család elküldi Boucher-hez, az akkori nagymenő festőhöz, aki továbbküldi a csendéleteiről ismert Chardinhez. Itt Fragonard tanult is, unatkozott is. Ismét Bouchernél köt ki, akivel mester-tanítvány barátságot kötnek. A mester lenyűközte a fiatal élénk képzelőereje. Négy évnyi tanonckodás után a mester arra bíztatja a tanítványt, pályázza meg a Prix de Rome ösztöndíjat, amit az udvar hozott létre annak érdekében, hogy megfelelő színvonalú történelmi fesztőket adjon az utókornak. Fragonard elnyeri az ösztöndíjat, pár év otthoni akadémiai alapozás után eredetileg 3, végül 4 évre Olaszorságba utazik. Hazatér, az akadémia tagja lesz, majd frivolnak nevezett festményeivel a kései rokokó ízlését szolgálja ki, nagyon asszertív módon.

impresszionista remix

Megnősül, elvesz a korrekt nőt, kölcsönös a tisztelet miközben viszonyt folytat felesége vonzó húgával. Tiszta film, nem?

A hintát 1767-ben fejezi be, rendelésre. Elemezés és fórum a képről itt olasható.

1771-ben Madame du Barry, XV-ik Lajos ágyasa egy négy képből álló sorozatot rendel tőle a Szerelem fejlődese címmel. A megrendelést teljesíti, a képek ki lesznek állítva Louveciennes kastély pavilonjában, de nem sokáig, mert jön az új divat, a neoklasszicimus, a képeket visszaküldik a feladónak. Fragonard magán kívül, visszaküldi a honort. 1780 után jön a hanyatlás, stílusa avittnak számít, a forradalom kiírtja a klientúráját, dúl az új esztétika, a szigorú, önfegyelem-bajnok neoklasszicimus. Fragonard fia a kor legdivatosabb festőjének David-nak a műhelyébe tanúl, ennek köszönhető, hogy Fragondard, akit már életében elfelejtettek, kap egy állami megbizatást arra, hogy közgyűjtemény létrehozásába segédkezzék. Ez lesz később a Louvre. Nem szegénységben, de nem is gazdagságban hal meg, nagyon stílszerűen, fagyievés közben. Fia, aki szerint apja munkái gyalázatosak, számos vásznát elégette. Az impresszionisták fedezték fel újra, főleg Renoir.

Mit tanulhatunk meg Fragonardtól?

Ha kimész a divatból, inkább égessd el magad a képeidet, ne hagyd a fiadra
Ha szerencsés vagy, a derű és erotika lehet a szakmád, ha nem vagy szerencsés, politikusok alakítják a közizlést

Küldj egy fotót az íróasztalod munkafelületéről, amiben tetszés szerint benne lehet az asztal környezete is. Három kategóriában díjazunk.

1. a legeredetibb munkafelület,
2. a legdesignosabb munkafelület,
3. a legpozitívabb munkafelület.

Előfordulhat, hogy egy-egy munkafelület több díjat is elnyer. A legjobb pályamunkákat közzétesszük. A díj egy-egy 200 ron-os vásárlási utalvány a marosvásárhelyi MR. Gift shopban vagy a www.mrgift.ro-n olyan tágyakból, amiket az íróasztalodra tehetsz. A díjakat blogunk támogatója, a Sands biztosítja.

Beküldési határidő: április 5-e. Erdeményhirdetés április 11-én, este 20.30-kor, az Erdély FM Promózóna c. műsorában. A képeket az erdelyfm@sands.ro címre várjuk.