A Budapest 100 egy harmadik éve megszervezett, nagyon szimpatikus várostörténeti rendezvény: a 100. évüket ünneplő épületek lakói építészek, művészettörténészek segítségével kétnapos programot szerveznek az érdeklődőknek. Hasonlít a nyitott kapuk napjára, de a jó benne az, hogy minden évben más épületek nyílnak meg és mivel közösségi szervezés, sokkal családiasabb. A séta után máris azon bosszankodtam, hogy miről maradtam le: a Széchenyi-fürdő egyébként nem látogatható magánmedencéiről, a VIII. kerületi prostitúció történetéről, stb. Amit viszont megtudtam:
Így néz ki például az Iparművészeti Múzeum épülete a szemközti ház ablakából, ahol fiatal iparművészek bérelnek műhelyeket:
1913 körül divat volt a piros dísztégla, ami nem annyira a szecessziós, hanem inkább az ún. premodern épületekre jellemző. Sándy Gyula építész ilyenből tervezte a vaskereskedéssel foglalkozó Heinrich család ipari épületét, ahol ma a Tilos rádió működik.
És ilyen piros téglás a Radnóti Miklós Gimnázium épülete is, de még érdekesebbek rajta ezek az art deco részletek:
A szecesszió és az art deco ornamentika-dömpingjéhez képest a premodern épületek lényege a kevés dísz, hangsúlyos helyeken. Például a fűrészminta az oszlopok alján azon a villán, amit Malonyai Dezső művészettörténész-író (Munkácsy, Mednyánszky, Szinyei-Merse monográfiák írója) építtetett és ahol most a Román Kulturális Intézet működik.
A Hősök terén található szobrokat tervező Zala György saját villáján teljesen más, sokkal kedvesebb stílusban mintázta meg Vénusz születését.
