Bár nem szabály, hogy egy bejegyzésnek azzal kell indulnia, hogy bemutatom azt alanyt, David Lynch még akkor is kivétel lenne, ha volna ez a szabály, ami alól. Számomra Lynch azon félistenek közé tartozik, akikhez méltatlan a CV mellékelése. Ha nem tudod ki az, nem baj, de nézz utána, mert érdemesebb úgy élni, hogy láttad a filmjeit és más alkotásait, vagy tudod, hogy ő a szerzője annak, amit láttál.
A kisképernyős mozizásról ez a véleménye:
– Ha telefonon nézel filmet, egy trillió év múlva sem kerülsz az élmény közelébe. Azt hiszed, a filmet láttad, de átvertek. Annyira szomorú, hogy azt gondolod, egy filmet láttál a kurva telefonodon. Most komolyan!
Amint arról a transindexen is olvashattatok, David Lynch az Inland Empire(2006) óta nem kezdett nagyjátékfilmbe, viszont változatos területeken alkot.
2007-ben a Kalligramnál megjelent magyarul Hogyan fogjunk nagy halat? című könyve, kedves barátunk, Gerevich András fordításában és az alkotóerő, a kreativitás fejleszthetőségéről szólt a fülszöveg. Mint átlagos halandó, azt gondoltam, Lynch beavat a filmkészítés mikéntjébe – a kötet borítóján a műhelytitok szó is előfordul – és valóban erről szól a könyv, csak egy teljesen más szemszögből.
Egyetlen kézzelfogható tanácsa: meditálj! Akkor nekem még vadiúj volt, hogy a meditációnak köze lehet az alkotáshoz, márpedig Lynch bevallása szerint minden ötletnek, vagyis a nagy halak kifogásának a kulcsa, hogy milyen gyakran és milyen mélyen merülünk alá a tudattalanunk óceánjába. A kreatív erő az irracionálisból jön és a mester alkotásaiból is ez sugárzik, gondoljunk a legismertebbekre, még azokra is igaz.
Az utóbbi időszakban Lynch rövidfilmeket, reklámokat készített, festett, fúrt-faragott, twitterezett és vimeo csatornát is indított, melyen idáig két kisfilm szerepel.
Egyik arról „Ahogyan a dolgok mostanában mentek” – csak a Fehér Ház látható rajta, fekete felhők formájában égből csatornázott sötét erőkkel és kórházi intenzív osztályra emlékeztető hangkulisszákkal.
A másik klip a Radírfejből idézett pár másodperc új kontextusban.
Készített beharangozót a Viennale Filmfesztiválnak 2011-ben.
Rendezett 16 perces Dior-reklámot is ugyanabban az évben, Marion Cotillard-ral a főszerepben.
2011 novemberében pedig megjelent első zenei szólóalbuma Crazy Clown Time címmel.
A hangszerelés filmzenéire hajaz, a számokhoz olykor a hangját is adja, a maga szürreális módján. Elöljáróban egy single-album két dalára ‘Good Day Today / I Know’ videoklip-pályázatot hirdettek, a közel félezer pályamunkából a szerző választotta ki a két nyertes videót.
Az album címadó dalának klipjét Lynch rendezte, megtekintéséhez életkort igazoló felhasználói fiók szükséges.
2012 tavaszán New Yorkban egyéni tárlata nyílt, ahol szobrokat, festményeket és fotókat állított ki. 1989 óta ez volt az első kiállítása, bár tudjuk, hogy anno a festészetről lovagolt át a mozgóképre.
David Lynch youtube-csatornáján interjút készít Moby-val.
