Sajnos csak néhány idén bemutatott rövidfilmet tett ingyenesen online elérhetővé a nemrég véget ért Sundance filmfesztivál (nem a díjnyerteseket) és egyik sem hagyott bennem mély nyomot, viszont felfedeztem a Youtube Screening Room-ot, ahol több olyan nemzetközi fesztiválra beválogatott vagy díjnyertes rövidfilm látható, ami máshol nem nagyon. Minden pénteken felkerül egy friss alkotás.
A Sundance idei versenyprogramjából felkerült rövidfilmek közül mindenképp érdemes megnézni a Skateistan: To Live and Skate Kabul-t (megnézhető itt), elképesztő, hogy a porig bombázott Kabulban hogy értelmezik át a fiatalok az amerikai deszkás kultúrát; és az Oops című kísérleti rövidfilmet (megnézhető itt), amit kizárólag leejtett, eldobott vagy furcsa helyekre erősített kamerák youtube-ra feltöltött képeiből vágtak össze.
És a kedvenceim:
Egy 2D animációs videoklip a The Real Tuesday Weld brit jazz-zenekar Last Time in Clerkenwell c. dalához. Clerkenwell London egyik történelmi negyede, ami az óragyártásról híres, ennek megfelelően az animációban minden az órákról és az időzítésről szól. Nem értettem pontosan, hogy a cerkenwell-i órák nemzetközi forgalmazásáról, a kakukkok és a baglyok ősi harcáról vagy a tücskök mindenekfeletti győzelméről szól-e a történet, mindenesetre nagyon dinamikus. Kis adagban nagyszerű ébresztő, de ha mondjuk egymásután 3-szor meghallgattatjuk valakivel, az már enyhe kínzásnak is beillik. Dícséretet kapott a 2008-as Tribeca-i Filmfesztiválon.
Madame Tutli-Putli – kanadai produkció (megnézhető itt), a legjobb rövidfilm díját kapta a 2007-es Cannes-i filmfesztiválon.
Tulajdonképpen egy horrofilm tárgyanimációban. Madame Tutli-Putli egzisztenciális utazást tesz megszámlálhatatlan bőröndjével egy vonaton és minden félelmével szembesül, mint egy rémálomban. A kamera szögváltásai és a vágás egy videoklipnek is becsületére válna, ilyen szempontból az egyik legjobb jelenlet az, amikor Madame Tutli-Putli menekül az imbolygó vonat folyosóján (sötét, szűk tér, villogó ablakok, egymástól eltávolodó, robogó vagonok és Madame Tutli-Putli lába, ahogy átlép köztük). Jók a karakterek, a díszlet, a vágások, a világítás – és mindehhez hozzájárul, hogy a báboknak igazi, emberi szeme van.
Végül egy ausztrál abszurd feketekomédia a Sundance fesztivál 2008-as válogatásából, arról, hogy milyen bonyoldalmakat okozhat egy játékpók.
Indulásnak nagyon jó, de lehetne még fokozni. (Spider)