A jazz vajon mi?

A jazz genézisét sokan befejezettnek tartják. A szakma hallani sem akar a határfeszegetőkről. Néhányan bele tudtak simulni új nyelvezettel ebbe a nem túl szűk műfaji fogalomba, ilyen a The Drift, The Necks, The Bad Plus vagy a Contemporary Noise Quintet, az Indigo Jam Unit stb. Az Esbjörn Svensson Trio meg egy régi történet, és egyben példaértékű is. Ez a bejegyzés azonban nem róluk szól. Ők ügyesen végigtáncoltak a kifeszített kötélen és szívesen látják őket jazz fesztiválokon, sőt az öreg jazzagyak még el is mosolyodnak, hogy ezek a fiatalok milyen rugalmasan simulnak a standardhoz.
Ott van azonban egy fiatal mostohagyermek – ez a történet róla szól – akit nem megvetnek, hanem félnek tőle. A doom jazzről van szó vagy nevezhetjük darknak vagy épp funeralnak, teljesen mindegy. Korábban már a Bohren und der Club of Gore kapcsán érintettem a témát, de most egy nagyszerű, friss album ismételten aktuálissá tette.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

A smooth- vagy épp nu- előtagokról a szakma tudomást sem vesz, mert azok csupán használják a jazzt. A doom jazz azonban felépítésében, koncepciójában, hangszerelésében stb. belülről feszíti a határokat. Nem szeretik az öregek. Nem is kell. Nem is az a cél, hogy a nagy jazz könyvbe beleírják ennek a néhány előadónak a nevét.De nem kell felcímkézni mindenféle korcs jelzővel, és hagyni kell, hogy szabadon éljen – nem mintha ez számítana bármit is – csak úgy. Nem hiszem, hogy ennek a tényleg csekély létszámú társaságnak, akik lassú, érzelmes és mély – sokak szerint depressziós – jazzt játszanak, valaha is célja volt felkerülni a jazzvégzősök tablójára. Fenéket.

Erre a legnagyszerűbb bizonyíték a Dale Cooper Quartet & The Dictaphones néhány napja megjelent „Metamanoir” című nagylemeze. A rég várt második lemez rendesen bemutat a szakmai zsűrinek, ugyanis a klasszikus 50’ évekbeli cool jazz elemektől a modernig és a kísérletin keresztül az elektronikusig, esetleg a noise-ig nagyjából mindent érint, ami belefér.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Számos vendégművésszel dolgoztak együtt az albumon. Legfontosabb ezek közül Gaëlle Kerrien, aki Yann Tiersen-el közösen zenél. Az ő hangja nagyban meghatrározza az albumot és egyben meg is különbözteti az előzőtől.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Ez a zene fő inspirációs forrásaként David Lynch-et nevezi meg, ahogyan a névből is lehet sejteni. Különben hogyha Lynch jellemzést kér valaki valaha tőletek, dobjátok oda neki ezt az albumot.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

A felvételt a francia csapat (Arnaud Le Gall, Christophe Mevel, Gael Loison, Yannick Martin) Bretagne szigetén rögzítette. Lényeg: minél borúsabb, nedvesebb sötétebb helyen készüljön az új anyag. Ettől is lett annyira vörös fényes, bordó kanapés, cigi füstös az album.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

És hogy mindez mit keres egy design blogon? Minden monitorra ragasztott szemet jó megpihentetni ebben a páradús levegőben, amit a fiúk festenek. Jó zenehallgatást!

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.


, , , , , , ,