A zöld és az örök visszatérés paradoxona

Mintha két zöld lenne, az egyik, ami a, nevezzük így „természet zöldje”, a másik pedig a mi privát, mesterséges zöldünk. A természet zöldje kevesünket nem érinti meg de ami a civil zöldet illeti ott már erősen opciós a dolog.

A fenti kép Charles François Daubigny munkája, aki az impresszionistákra nagy hatást gyakorló barbizoni iskola tagja volt. A barbizoni iskola természete, szelíd, csendes, nyugodt, emberi léptékű, befogadó és nagyon zöld. A legismertebb plain air festő talán Millet, aki szintén barbizoni volt. Lásd alábbi képtár.

Az örök visszatérés színe

A zöld szenvtelen és érzelemmentes. A mindent felülíró természeti ciklusok színe, meggyógyítja a sebeket de közömbösen el is törli a vívmányokat is, eltünteti a romokat. Megelőzi a történelmet és közönnyel követi saját természetének rendszerét, miután a történelem végleg véget ér. A zöld az örök visszatérés megnyugtató és ugyanakkor szorongtató színe. Hogy fel lehet-e oldani a zöld számunkra nagyon ellentmondásos jellegét? Nem tudom.

Alkati kérdés, hogy melyik aspektusa erősebb benned. Lehet, hogy távlatokat nyit, harmóniát szül, feloldja a bezártság-érzeted, a természet részévé ringat. De hozhatja a mélység, magány, közöny borzalmát is. Ez az oka annak, hogy nagyon szeretjük azt, amikor jól meg tudunk lenni a zölddel, de csak akkor vagyunk meg jól, ha van biztonságos visszavonulási útvonalunk saját kis szintetikus világunkba.

[A fentiek Sebastian Vrancx és John Everett Millais munkái.]

Szeretjük magunkat zölddel körbevenni. Kertek formájában megszelidíteni, megtörni, idomítani. Színérzékelésünk jelzi, mennyire fontos számunkra a zöld: egyetlen színből sem látunk annyi árnyalatot, mint a zöldből (emiatt a színérzékelési sajátosságunk miatt van az, hogy például az éjszakai felvételeket a speciális távcsövek zöldes képben generálják ki). Olyan, mint egy rokon család, szívesen meglátogatjuk, de nem akarjuk sem túl közel, sem túl távol engedni.

Félelmetes

A túl közel engedett zöld félelmetes mert kiszolgáltatottság érzettel párosul. Hogy mennyire vérfagyasztóan hideg tud lenni a zöld, gondoljunk csak a horrorfilmek zöldes tónusaira. Nehéz lenne a horror szakma dolga, ha nem használhatnák a zöldet vagy a zöldest.

A megynyugtató és az elborzasztó feloldására remek kísérlet a mitológia és a mitológia álta képzett ambivalens lények világa. Az Ent-ek vagyis a beszélő fák időtlen, ijesztő, de olykor pozitív monstrunok. De ilyenek a faunok is.

Guillermo del Toro filmje Pan labirintusa felfogható úgy is, mint a szereplők a zöldek és a pirosak.

Ideológikus

A zöld mozgalmi szín. Benetton egyesült színek… Minél kevesebb a zöld körülöttünk, annál több lesz a zöldhez köthető ideológia. Kézenfekvő: a zöld rebranding színe is.

Termékeny

A zöld önmagában meglehetősen beteljesületlen, szobát zöldre festeni zseniális vagy félreértés. Az oliva vagy különböző keki zöldek, vagy a pisztácia tele van attitűddel, úgyhogy ha a terem funkciója megengedi, akkor hozzáadhat az élményhez. A fűzöld szoba inkább kísérlet, mint megvalósulás. A pánikroham elkerülése véget jó pirossal, fehérrel vagy okkerre oldani, menteni, ami menthető.

[Michael Eastman fotója]

Viszont a zöld, sok színpalettával működik. Nem is nagyon tudom elképzelni melyik az a szín, ami 1-2 zöld árnyalattal ne lenne játékba hozható. A sárgák, barnák és szürkékkel a zöld magabiztosan, természetesen működik.

[a fenti képek forrás a National Geograhic napi fotó archívuma]

További népszerű kombinációk (a kuler.adobe.com közösség palettáival):

…

…

Pirossal és sötétszürkével sporthoz kapcsolható, a kék-türkiz-piros kombinációval keleties. A kékkel és mondjuk egy összeoldó kérmszínnel közösen kimondottan elegáns. Már csak önmagában az olivazöld annyira hálás szín, hogy az antik hangulattól a retróig vagy a nagyon trendiig széles párosítási lehetőségeket enged. Hogy mennyi élet van egy színben a zölddel való párosítással mutatható meg.

Előkelő

A zöldet akkor szeretem igazán, amikor nem természetes. A szkarabeusz zöldjének csillogása nem természetes a szó perverz értelmében, és most erről beszélek. Annak idején Tamara Lempiczka volt szíves beillusztrálni mire is gondolok, mikor befestette magát egy olyan zöld Bugattiba, amiben egyébként soha nem últ.

Kurvás

Minthogy a zöld önmagában meghetősen érzelemmentes. Ezt az állítást nem illusztrálom be.

Korábbi részek a színek sorozatból

>> A piros színek felettiségéről
>> A türkiz valószínűtlensége
>> A szürke rejtett képességeiről
>> A narancssárga nagyszerűsége és korlátoltsága