Belgiumot nem kimondottan a társadalom peremével és nem is a nagyvárosok ipari negyedeivel kapcsolom össze. A legnépszerűbb belga filmrendező-páros viszont éppen ilyen témákkal foglalkozik: minden filmjük a hátrányos helyzetűekről szól.
Belga filmekről nem nagyon lehet hallani, a Dardenne testvérpár gyakorlatilag monopóliumot élvez a nemzetközileg elismert belga filmgyártásban. Szociofilmjeikkel már több díjat is hazavittek Cannes-ból. Jean-Pierre és Luc Dardenne először dokumentumfilmeket rendeztek a belga munkásosztályról a 70-es évek végén, aztán áttértek a játékfilmre. A stílus viszont maradt: díszletek, filmzene mellőzése, gyakran amatőr színészek, szereplőket követő kézikamera, hosszú snittek – egyszóval a dokumentarista játékfilm jellemzői. A jeleneteket (helyzeteket) először kamera és világítás nélkül próbálják a színészekkel, minden az ő játékuknak rendelődik alá és nem fordítva.
Egy 2005-ös filmjüket néztem meg. A gyermek (L`enfant) a rendezőpáros többi filmjéhez hasonlóan városszéli történetet dolgoz fel: Bruno és Sonia egyik napról a másikra élnek, többnyire abból, amit Bruno lop. Gyermekük születik. Bruno úgy dönt, hogy eladja a babát és úgy tűnik, egyáltalán nincs tisztában vele, hogy ezzel fájdalmat okoz Soniának, aki persze kikészül. Bruno visszaszerzi a gyermeket, de kétszeres árat kell fizetnie érte és innen már nincs visszaút a gondtalan élethez.
A film alapján a Dardenne-testvérek stílusa nem a dán dogmafilmek puritán és polgárpukkasztó jellegéhez áll közel. Sokkal inkább hasonlít egy szituációs dokumentumfilmre: a kamera közelről követi a szereplőket, a cél az, hogy minél árnyaltabb képet kapjunk a jellemükről. A történet bemutatása minden kritikától mentes: a filmből azt látjuk, hogy az adott társadalmi rendszer működik: van hol aludjanak a hajléktalanok, működik az egészségügyi rendszer, a rendőrség, van munkalehetőség is – a főszereplő tehát nem kényszerből lop, hanem mert lusta és telhetetlen – mégis szimpatikus.
A főszerepet Jérémie Renier játssza, aki azóta foglalkoztatott és népszerű lett: játszott pl. Francois Ozon legutóbbi, Potiche című filmjében, vagy az In Bruges-ben, de francia kosztümös filmekben is. A Dardenne testvérek is többször dolgoztak vele. Filmbeli partnere, Deborah Francois ebben a filmben debütált színésznőként.
