Mesés impresszionizmus


2006-ban Japánban egy új generáció új zenei impresszionizmusát ünnepelték néhányan egy stúdióban, túlságosan csendesen. Ekkor jelent meg Yasushi Yoshida első, „Secret Figure” című albuma. Ez a fajta hangzásvilág japánból újszerű, talán meglepő is, de még mindig túl kevesen ismerik Yoshida zenéjét.

Ez a bejegyzés nem designról, inkább designhoz szól.

Élő dob, zongora, gitár, hegedű, cselló, basszusgitár, szaxofon, klarinét, és különböző egzotikus hangszerek írják ezeket a mesés könyveket (így nevezi Yasushi a zenéjét). Eufórikus, elegáns és nagyon filmes hangzás jellemzi az albumokat. Tagadhatatlan, hogy pályafutását film- és színházi zeneszerzőként kezdte, sőt a mai napig is együtt dolgozik több táncszínházi stúdióval, valamint rövidfilmekhez is ír zenét.

Get the Flash Player to see this content.

Legutóbbi albuma, a „Grateful Goodbye” című, a „Paris, je t’aime” filmet juttatja eszembe, legalábbis, ami a koncepciót illeti: búcsú történetek zenében, csakhogy nem több rendező víziójában, hanem egy zeneszerző tollából. A történet lassan bontakozik ki, lassan áll össze, akár egy puzzle. A búcsút taglalja különböző szögből, és mindvégig a mesélő szerepét a zeneszerző tölti be, míg a végére kész a búcsútörténet.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.


Néhol hagyományos, néhol minimalista, néhol épp eléggé modern vagy elektronikus, mindvégig érzelmes, de nem csöpögős. Nagyon vizuális zene, amelyet leginkább egy pohár forró tea mellé képzelek el, és főleg azoknak ajánlom, akik naplemente után szeretnek dolgozni monitorfényben vagy írógép kattogása mellett.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.


, , , , ,

Mesés impresszionizmus bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. enique hozzászólása:

    meghatóan szép