Spagetti és nihil: Harmony Korine mesefája

Harmony Korine nem egy mindennapi figura. Elég csupán megnézni egyetlenegy olyan alkotást, amihez az amerikai auteurnek köze van, és máris könnyűszerrel eldönthetjük, hogy többé hallani sem akarunk róla vagy örök rabjává válunk.

Nos, én az utóbbi kategóriába tartozom. Noha Korine leginkább filmes munkája révén ismert, gyakorlatilag a művészet minden egyes ágában képviselteti magát valamilyen módon, így ha akarjuk, ha nem: lehetetlen szabadulni tőle. Legyen szó videoklipekről, fotózásról, irodalomról, grafikáról vagy gördeszka-tervezésről, az abszurd humorú művész minden műfajban képviselteti magát. Filmjeit (az ismertebbek közül Gummo, Julien Donkey-Boy, Mister Lonely, Trash Humpers, igen, a kukás) extrémen sötét humor jellemzi, karakterei között pedig általában lehetetlen épelméjű egyéneket felfedezni (ha valakinek mégis sikerült volna, kérem, jelentkezzen!), ráadásul nemcsak ők, hanem az őket a hátán hordó világ is ugyanolyan beteg és kilátástalan. Experimentális szürrealizmusa kényelmetlenül ocsmány körülmények közé sodorja a nézőt, ez a bizarr szubkultúra pedig csak szennyet és csalódottságot áraszt a képernyőről. Karaktereit még nézni is rossz, hogy lehetséges tehát, hogy mégis ennyire képes a hatalmába keríteni? A válasz a részletekben rejlik, Korine pedig ettől lesz egy igazán egyedülálló zseni. Hogy egy kicsit a gyengébb gyomrúaknak és a kevésbé türelmes cinefileknek kedvezzen, legújabb filmje, a Spring Breakers – bár a háttérben ugyanolyan sötét, mint a többi – legalább a szemnek kellemesebb világot épített fel, floridai buliparadicsommal és csinos, hiányos öltözetű cicababákkal. Jaj, és Skrillex írta a filmzenét, úgyhogy abból is hasznot húz, hogy az utóbbi pár évben a fél világ dubstep-rajongóvá vált. Ha már a közönség nem volt képes nyitni Korine fele, ezzel azt hiszem, hogy ő megtette az első lépést.


Mielőtt belekeveredett volna a filmiparba, Harmony termékeny “zin” (magazin) művész volt, bár kiadványait jelentéktelen példányszámban készítette, melyek nagy részét legtöbbször szétosztogatta a hajléktalanok között. Az 1992 és 1999 között összegyűjtött kis füzetek csordultig vannak hátborzongató viccekkel, a sztárvilág hamis pletykáival és névtelen művészek munkáival, melyek elmosódnak a valóság és a fantázia között.

Számos fotógyűjteménye is napvilágot látott, melyeket különböző galériák kiállításain szerepeltettek. Talán az egyik legemlékezetesebb a tokiói Taka Ishii galériában bemutatott The Bad Son (A rossz fiú) széria, melynek alanya (a manapság már ugyancsak nem patyolattiszta hírnevéről ismert) Macaulay Culkin. Korine szürke, szemcsés lencséjén keresztül egy teljesen új képet kaphatunk az akkor még csak a felnőttkor küszöbén álló sztárról.

2003-ban Európa is kapott egy szeletkét az amerikai ámokfutó csendesebb munkáiból. agnès b. (azaz Agnès Marguerite Troublé) párizsi galériájában került sor Korine sokszínű összeállításának bemutatójára, mely nemcsak képzőművészeti, hanem filmes szempontból is fontos mérföldköve lett életének, hiszen kitartó mecénásra lelt a francia kultúrhölgy személyében.

2009-ben egy 20 oldalas saját “kötet” kiadásával rettentette meg a világot. A kiadványban található képek és szövegek nem feltétlenül arra utalnak, hogy alkotójuk józan állapotban lett volna, bár lelkes metamfetamin fogyasztó lévén, ezen továbbra sem érdemes meglepődni. Ez az ember gyakorlatilag mindent képes megenni, ha tudatmódosító következményekkel jár. A rajzok primitív sármja azért a szöveggel együtt mégis magával ragadja az olvasót, ha csak pár perc erejéig is. Na, nem azért mert olyan unalmas lenne, hanem mert olyan rövid.

A New York-i Bill Saylorral való közreműködésének eredménye, a Ho Bags is egy nem kevésbé különb, extrém kiadvány, mely egyéni munkáikat tartalmazza, mégpedig egymást által “meggyalázva”. Vagyis Saylor Korine rajzait, míg Korine Saylor alkotásait “firkálta” össze. Az eredmény egy kozmopolita, őrült, színes világ, melyen egy elvetemült, mocskos káosz uralkodik.

A tavalyi év vége újdonságot hozott, ugyanis a New York-i Supreme márkával karöltve egy sorozatnyi, Korine által tervezett designokkal ellátott gördeszkát dobtak a piacra. A minimalista kivitelezéstől kezdve egészen a Macaulay Culkin portréjával ellátott deszkákig tart a választék, így nemcsak az igazi deszkás arcok, hanem a Korine-trófeákat gyűjtők is beszerezhették kedvenc darabjukat.


, , , , , ,

Spagetti és nihil: Harmony Korine mesefája bejegyzéshez 1 hozzászólás