Toulouse-Lautrec szanatóriumi elfoglaltsága

Két évvel halála előtt egy delírium roham után Toulouse-Lautrec a Neuilly szanatóriumba kerül. 1899-et írunk. Jobban lesz és dolgozik is, elkezd rajzolni azzal, ami amit éppen a keze ügyébe kerül. Az itt töltött másfél hónap alatt 50 rajzot készít, ezekből 39 a Cirkusz sorozatba tartoznak.

Emlékezetből rajzol és nem ismételi korábbi beállításait. Kb. annyi idős volt ekkor, mint amennyi akkor voltam, amikor elkezdtem rádiót csinálni. Amikor meghalt, annyi idős volt, mint most, én. Amikor Henri de Toulouse-Lautrec méltatása történik, kötelező elidőzni életrajzánál, aminek az lehet a hatása, hogy a befogadó megrendül és valamiféle édes keserűséggel indít. Pedig ezekben a rajzokban és általában, Toulouse-Lautrec munkáiban a legcsodálatosabb pont az a szűrt napfény, ami tekintetével a legsötétebb bordélyok mélyére is magával visz.

Toulouse-Lautrec szerette az emberek hibáit és csodálta erényeiket. Ez a 360 fokos humanista perspektívája, nem a reneszánsz szelektív humanizmusa. Vannak, akik karikatúra készítőként értékelik, mások torzsági észtétikából vezetik le. Szerintem humanista volt, sorsmesélő, kegyes megfigyelő, aki mindig megállt ott, ahol még lehetséges az azonosulás az alannyal.

Halála után több nekrológ is megjelent, kialakult egyféle Toulouse-Lautrec-vita is. Bírálóinak szellemi beállítottsága nagyon hasonló azokéhoz, akik most, vagyis sok sok évvel az után, hogy Toulouse-Lautrec már nincs, plakátjainak repróit aggatyák ki konyháikba és összeesküvés elméletekben húzzák fel magukat esténként, mert nekik is tenniük kell valamit az emberiség üdvéért. Ez paradoxon, persze csak elsőre. Őket is kegyesen ragadta volna meg Toulouse-Lautrec.

A képeket egy 1969-es könyvből digitalizáltam, egy nem túl jó szkennerrel. Ha esetleg valaki tud egy jobb minőségű archívumot, kérem osszam meg velünk.



Toulouse-Lautrec szanatóriumi elfoglaltsága bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. sárréti hozzászólása:

    Nagy szolgálatot tettél, hogy közzétettél néhány Toulouse Lautrec rajzot. Gondolom, sokunknak nincs meg az említett album. A rajzokról világosan kiderül a nagy művészi kvalitás. A téma pedig talán azért izgathatta, mert ő maga testileg hátramaradott volt, sok kisebbrendűségi komplexussal. A rajzok megítélése igencsak meghaladná képességeimet. Ezt meg sem kísérelem. Köszönöm, hogy láthattam. Egyébiránt nem is olyan rossz minőségű a beszkennelt anyag ( ne szerénykedj)