1989-et írunk és Monory András a Bereményivel közösen írt forgatókönyvből egy Meteo c. filmet készít. Berlioz (Eperjes Károly) excentrikus, nárcisztikus rosszfiú, Verő (Varga Zsoltán) az, mit neve is mutatja, Eckerman (Kistamás László) autista-infantilis szuperprogramozó. Végigtúrják a budapesti éjszakát és megvizitelik azokat a helyeket, amelyeken a Szárnyas fejvadász járt volna, ha történetesen Budapesten él.
Egy majdnem jó film, kicsit több pénz kellett volna hozzá – foglalta össze egy esztéta. A film zenéjét Másik János és Szemző Tibor szerezte és megjelent bakeliten is (ha valakinek esetleg megvan digitalizálva, kérem jelezze).
Nem találom a nyomatékos, de hatásvadászat nélküli rövid mondatot, amiben megfogalmazhatnám ennek a filmnek a nagyszerűségét. Steampunk és neoavantgarde, zsenge posztmodern és dohos zseni romantika, ázsiai poézis és pesti humor, színpadiasság és neszező mélylélektan. Nekem ez mind a Meteo. Sok energia, harsány életigenlés és közömbös halálelfogadás. Myazakinál van kép arról, hogy valaki a vízben repül. Itt van arra, hogy az égbe temet.
És végül egy tanulság. Jó, ha tudsz pár dolgot a csipeszről. Például azt, hogy tervezőjének, érdemei ellenére soha nem lesz köztéri szobra, mert nem tudjuk ki tervezte. Sőt, nem is foglalkoztat senkit ki tervezte. Minthogy senkit nem érdekel ki volt a kerék feltalálója, de azt sem, ki találta fel például a csavart. De tudunk egy csomó hülyeséget, hogy milyen paraméterei vannak az új Apple cuccoknak. De mi egy iPad a kerékhez, csavarhoz vagy csipeszhez képest?
