Lehet, hogy enyhe túlzás a Fish Tank című film ipari tájképeit a brit romantikus festő tájképeihez hasonlítani, de az tény, hogy mindkettőben fontos szerepet játszanak a felhők.
Miközben a filmet néztem, azon elmélkedtem, hogy hogyan lehetne egy romániai városra adaptálni a történetet. Valószínűleg mindenki egy lépéssel lejebb csúszna az urbánus ranglétrán és például a filmben társadalmilag viszonylag jól szituált férfi, aki raktárosként dolgozik, nálunk nem kertvárosi családi házban, csak külvárosi tömbházban lakhatna. Egyébként a történet egy román újhullámos filmhez is illene, ezt a feldolgozást viszont egyvalami élesen elkülöníti a hazai szociodrámáktól: nincs benne humor. Másképp oldja meg a „felülemelkedést”.
A Fish Tank (Akvárium) szemlélődő szociodráma egy brit külvárosi tömbháznegyedben lakó családról: az anya egyedülálló és alkoholista, nagyobbik lánya Mia, aki csak az állatokkal kedves, menekül a javítóintézet elől és szeretne profi street dancer lenni. Kisebbik lánya, Tyler szintén a legjobb úton jár a javítóintézet felé. Ebbe a környezetbe csöppen az anya új szeretője, Connor (Michael Fassbender, aki az Inglorious Basterds-ben is szerepelt) és eljátsza a nyugodt, kedves, figyelmes családapa szerepét, amivel sikerül felkavarnia az érzelmeket.
Ahhoz képest, hogy tele van verbális és fizikai agresszióval és a szereplők még hirtelen szeretethullámaikat is úgy fejezik ki, hogy „I hate you…”, meg ahhoz képest, hogy az első 10 percben a főszereplő Mia mindenkit megüt vagy elküld melegebb éghajlatra, akivel találkozik, nem agresszív ez a film. Inkább hűvös.
A filmben persze vannak pattanásig feszített jelenetek, de ezeket mindig feloldják a tömbházakat, szélerőműveket, eszkavátorokat és bárányfelhőket mutató ipari tájképek. Ezek bizonyos távolságtartásra késztetnek és arra, hogy egyik szereplővel se azonosuljunk és egyiket se ítéljük el. Eszembe jutott, hogy mennyire más film a Precious, amelyik szintén egy hátrányos helyzetű lányról szóló szociodráma, de érzelmileg sokkal agresszívebben bekapcsolja a nézőt. Igaz, hogy abban az esetben a tragédia is nagyobb, de emellett a film érzelmi töltetét fokozza az is, hogy a színek melegebbek és rengeteg a nagyközeli és a klipszerű, gyors, asszociatív vágás. Ezzel szemben a Fish Tank-ben a kék, szürke, lila színek dominálnak és a kulcsjelenetekben sem közelít az izzadságcseppekre a kamera.
A filmnek sikerült semmitmondó trailert vágni, helyette érdemesebb megnézni egy részletet itt: ebben a jelenetben az anya újdonsült szeretője elviszi a családot a folyóhoz és betölti a hiányzó apa szerepét – elsősorban Mia számára.
A Fish Tank a 2009-es Cannes-i fesztiválon a zsűri különdíját kapta, rendezője Andrea Arnold, aki a Wasp című rövidfilmmel 2003-ban Oscart nyert.
