Robert Wilson hangosképei

A texasi származású, 71 éves rendezőről azt mondják, hogy munkáit látván, mellette a színházi paletta túlnyomó része ódivatúnak tűnhet. A színházi látványról a legtöbb szakmabelinek valószínűleg ő jut eszébe először. Rendezései a térbeírás tökéletesített aktusai. Fénnyel, az előadók testével, színekkel, árnyékokkal, mozgással vagy mozdulatlansággal ír a színpadi térbe, erős, letisztult eszközeivel megalkotott képi világát határozott hanghatásokkal és csendekkel kíséri.

Koldusopera - Berlin, 2007

Miközben előadásaiban az esszenciálisan egyszerűre törekszik, a formákkal való játék mélyre hat. Stilizált karakterei emberiek, az eltúlzott sziluettek és maszkok mögött igazi emóciók vannak, humor, irónia, dráma, a „karmester” intésére precízen tagolt és közlő energia, értelmes viszonyok. A színészek kommentárszerű jelenléte attól érvényesül, hogy megtörténtté teszik azt, amit a játék kommentálhat. Az önreflexió hiteles jelenlétre épül.

Dream Play - Stockholm, 1998

Robert Wilson saját bevallása szerint előadásaival arra invitálja a nézőket, hogy képzőművészeti alkotásként tekintsenek a térben és időben végbemenő „architektúrára”. Alkotásait élő szobrászatként is definiálták már, melyben a világítás főszerephez jut. A látvány megszervezésekor azt hangsúlyozza, hogyan változik a tér, a tárgy, az alakok a világítás hatására. Állítólag több órát is képes eltölteni egyetlen gesztus megvilágításának kidolgozásával.

A színpadi idő és valós idő viszonya előadásaiban átértékelődik. Gyerekkori beszédproblémáját úgy orvosolták, hogy hónapokon keresztül nagyon lassúra vetették vele a tempót. A lelassulás megváltoztatta a világról alkotott képét – vallja.

Számos előadása közül hosszabb részleteket a Shakespeare szonettjeiből találhatunk a neten, három éve, 2009-ben mutatta be a Berliner Ensemble. A szonettek ismert alakjai mellett többek között megjelenik Shakespeare és I, sőt II Erzsébet is. Nem kívánom elemezni az ízelítőül idevágott részleteket. Asszociáljatok és absztraháljatok szabadon! Hallgassátok a képeket! – ahogy a mester mondaná.

William Shakespeare
XX

Lánynak festette maga a Teremtés
Arcodat, vágyam úr-úrnője! Édes
A szíved, de nem férkőzhet a tetszés
Úgy hozzá, mint a nők álnok szívéhez;

Szemed fényesebb, de nem oly csapongó,
S megaranyozza mind, amire nézel;
Színre férfi, de, minden színt bitorló,
Férfi-szemet lopsz s nő-lelket igézel.

S nő voltál előbb; de, míg gyúrta tested,
Természet-asszony megkívánta formád,
S valamit hozzá toldva tőlem elvett
S az most, számomra, célnélküli korlát.

De ha már nők gyönyörére teremtett,
Használják ők, s legyen enyém szerelmed.

XXIII

Mint tökéletlen színész a színen,
Ki féltében elrontja szerepét,
Vagy egy vad túlzó, kire féktelen
Dühe visszacsap, mint szívgyöngeség:

Kishitűségből én akként feledtem
Az ős szerelmi szertartásokat
S roskadozni látszik erőm s szerelmem
Saját szerelmem túlsúlya alatt.

Legyen hát e könyv a szónoklatom
S hangos keblem néma hírnöke, – ó,
Jobban vágyik rád, szív és jutalom,
Mint, amely többször s többet kért, a szó.

Tanuld olvasni sok néma jelem;
Szemmel is hall az okos szerelem.

LXVI

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál:
Az érdem itt koldusnak született
És hitvány Semmiségre pompa vár
És árulás sújt minden szent hitet

És Becsületet rút gyanú aláz
És szűz Erényt a gaz tiporni kész
És Tökéletest korcs utód gyaláz
És Érc-erőt ront béna vezetés

És Észre láncot doktor Balga vet
És Hatalom előtt néma a Szó
És Egyszerű kap Együgyű nevet
És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.

Fáradt vagyok; jobb volna sírba mennem:
Meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!

A szonetteket Szabó Lőrinc fordításában idéztem.
Lesley Leslie-Spinks képeinek forrása: http://www.robertwilson.com/


, , , , , ,

Robert Wilson hangosképei bejegyzéshez 1 hozzászólás