Az utóbbi időben megszaporodott felnőtteknek (is) szóló, képregényből készült rajzfilmek egyik példája A rabbi macskája. Macskákról és istenekről – az alcím szerint.
Algéria, 1920-as évek. Működik a fajgyűlölet: a fehérek vendéglőjébe sem az arabokat, sem a zsidókat nem látják szívesen. De még mindig jobb helyzetben van mindenki, mint a kommunista Oroszországban, ahonnan egy könyveket mentő küldeményben egy orosz zsidó is érkezik. Az illető egy idealista festő, aki Etiópiába készül a zsidók őshazáját felkutatni. A rabbi, a macskája, a vándor sejk és a szamara, valamint az Algériába szakadt, vad orosz milliomos vele tart.
A macska, aki személyiségét tekintve inkább egy kutya és egy macska keveréke, végigköveti az eseményeket. Célja, hogy ő is bar mitzvah legyen, a törvény fia, azaz jó zsidó, hogy senkinek ne lehessen kifogása azellen, hogy a rabbi lányával tölti az időt. A rabbinak ugyanis fenntartásai vannak a macska szavahihetőségével kapcsolatban, mióta Stendhalt olvas. Gyanús állat, mert ő az egyetlen, aki bármilyen nyelvet megért.
További képek itt.
A film könnyed ismertető a zsidó kultúráról és a Közel-Keletről a nyugati és keleti műveltséggel egyaránt rendelkező, de alapjában véve mégis a józan ösztönök által vezérelt macska közvetítésével. Használja a jól berögzött sztereotípiákat, de megfelelő humorral. Készítői: Joann Sfar, fiatal képregényrajzoló, fontos név a francia-belga piacon. Nem A rabbi macskája az egyetlen olyan munkája, ami a zsidó kulturális örökség témáját dolgozza fel. Valamint Antoine Delesvaux, aki két francia animációs stúdió alapítója, régi motoros.
Rajzolás előtt jelmezbe öltözött színészekkel előjátszatták a jeleneteket és ebből inspirálódtak az animátorok. A Rabbi macskája 3D-s film, de nem Pixar-realista, sokkal közelebb áll a Belleville-i randevú vagy az Egy Macska élete című francia rajzfilmekhez (én 2D-ben néztem), helyenként ezeknél is sokkal stilizáltabb. Mégis vannak benne olyan apró valóságelemek, amelyeket nagyvonalúan dokumentumértékűeknek is nevezhetünk. Nem fontosak a történet szempontjából, mégis belerajzolták őket. Egy-egy gesztusra gondolok, pl. arra, hogy hogy tép szét egy madarat egy macska, vagy hogy dörgölőzik. Ilyenekért érdemes rajzfilmet nézni.
A film zenéje is figyelemre méltó (itt meghallgatható), a zeneszerző, Olivier Daviaud másodszor dolgozik Joann Sfarral.
