Egy ház, amiben meghalni

Álmaink házának megtervezése általában építészekkel közösen szokott megtörténni. Bjarne Melgaard, az egyik legexcentrikusabb norvég művész viszont egy tucat skizofrénnel és egy pszichiáterrel karöltve vetette papírra, majd kiállítóterembe a nagy művet.

Bjarne Melgaard megálmodott kiskirálysága homlokzatának élethű mása szeptember 25. és november 18. között lesz megtekinthető a londoni Kortárs Művészetek Intézetében (ICA). A szóban forgó tervrajzokat és a belőlük megvalósított részleteket viszont bárminek, csak éppen hagyományosnak nem nevezhetjük, ugyanis a norvég művész és a nemzetközileg is elismert építkezési cég, a Snøhetta az úgynevezett narkotektúra jegyében alkotta meg azt az Oslóban 2014-ben felépítendő házat, melyben Melgaard élni, alkotni, majd meghalni fog. A narkotektúra kifejezés egy olyan extravagáns építészeti stílust takar, melyet legtöbbször illegális kábítószerek nagy terjeszkedésű forgalmazói alkalmaznak előszeretettel. Ezekben a hivalkodó stílusú épületekben rengeteg kijárat, valamint több olyan specifikus funkció található, mely praktikus lehet egy drogdíler számára. A Snøhetta kollaboránsai elsősorban építészeti szempontból közelítették meg a projektet, Melgaard viszont éppen attól rettegett, hogy lakott területe végül tiszta építészet lesz.

Bjarne Melgaard

Ahhoz, hogy Melgaard félelmei semmiképp ne valósuljanak meg, egy olyan csoporthoz fordult, melynek tagjai semmiféle művészeti képzésben nem részesültek és gyakorlatilag semmilyen kapcsolatuk nincs a kortárs művészetek világával. Ez a csoport komoly mentális problémákkal küzd, és előismeretek nélkül is tökéletesen képes átélni Melgaard művészetét. Mentális stressz, megtévesztés, depresszió, paranoia, drogok, szex, erőszak – ez mind Melgaard művészetének magva, csakúgy, mint a páciensek legtöbbjének szomorú múltja és jelene. A csoport tagjai kényelenek voltak szembenézni önmagukkal, és a számukra előkészített vásznakat saját múltjukkal töltötték be, szobrászkodás közben pedig saját életüket rekonstruálták – ezeket a “tervrajzokat” pedig felhasználták a ház belső terének kialakításában. Az eredmény még csak nyomokban sem emlékeztet a megszokott skandináv minimalista stílusra.

Az eredmények? Fallosz formájú kilincs, latexhuzatos bútorok, egy “pokolnak” keresztelt szoba, mely teljesen sötét. Egy sósvízű medencét ábrázoló fal, mely(b)en egy óriási medúza úszkál. Fekete falak. Iroda gyógyfürdővel, konyha úszómedencével. Ez az eredménye annak a folyamatnak, mely során egy csapat tehetséges építész és egy csapat skizofrén kilép komforzónájából. Melgaard számára viszont ez nem megerőltető, ő ebben a környezetben érzi otthonosan magát.

Bjarne Melgaard 1967-ben született Sydney-ben, de Oslóban nevelkedett, jelenleg pedig New York-ban él. Már művészeti karrierje kezdetén is ellentmondásos installációkat alkotott, leginkább olyan szubverzív kulturákra alapozva, mint a szadomazochizmus vagy a norvégiai black metál. Számos mítosz lengi körül, elmondása szerint pedig nem provokálni akar, csupán elfogadott igazságokat kérdőjelez meg. Művészetét állandó kontrasztok jellemzik: meleg színek és fagyos kifejezésmód, sötét szépség. Jól megszervezett káosz.

A 90-es évek közepén kezdett tevékenykedni, neoexpresszionista, eszeveszett műfajban fest és szobrászkodik. A maga intenzív módján tökéletesen kontrollált vonalakkal támadja le festékével a vásznat, fröccsentett ecsetvonásai gyakran offenzív narratívát rejtenek. Melgaard művészete az emberek sötét oldalával foglalkozik, ezek közé tartozik az önpusztítás, a deviáns szexualitás és a furcsa vallási meggyőződések.

Gyakran dolgozik ugyanazokkal a motívumokkal – majom, kutya, fekete lyukak, férfi nemi szervek -, mintha kényszeríteni akarná a nézőt, hogy elfogadja sajátos, ferde vízióját a világról. Alkotásai kétségtelenül senkit nem hagynak hidegen, érzékeny témákat vet fel brutális kivitelezésben, de önmagához képest eléggé óvatosan lavírozik a közönségesség határán, sokak szerint a befogadhatóság határain belül maradva. Sokak szerint viszont…


, , , , , , ,