Ha létezik komfortétel, komfortfilmnek is léteznie kell és a Szerelmes biciklisták nekem ilyen. Nyári film – hideg őszi napokra tökéletes.
A komfortétel – például a szilvásgombóc, a sajtos melegszendvics vagy a mákos beigli – olyan, aminek hangulatjavító hatása van, mert gyerekkori kedvenc, nagymamánk készítette a világon a legjobban vagy mert valamiért nagyon ritkán férünk hozzá. A komfortfilmmel ugyanígy kompenzálhatunk: én a Hogyan lopjunk el egymilliót?, a Cabaret vagy a Poirot-filmekkel szoktam. Néha találok újakat is: jellemzőik, hogy nem hoznak zavarba, de meglepnek valamivel.
– Csodálkozom az érvelésén. Maga szerint tehát a tyúk is elidegenedhet a tojásától?
– Igen, egy esetben.
– Éspedig?
– Ha megeszi keménytojásnak.
A Szerelmes biciklisták humorban és karakterábrázolásban jó. Bacsó Péter kevesebbet emlegetett, pályakezdő filmjei közé tartozik, nem különösebben szatírikus vagy társadalomkritikus, a hatvanas évek csak a ruhákban, a zenében és a szófordulatokban látszik. Három jólfésült budapesti beatnik – fiatal, öntudatos és nyughatatlan értelmiségiek – biciklivel indulnak nyaralni a Balatonra. A bicikli „náluk világnézet”, a szabadságot jelenti, de azt is, hogy az ember kiteszi magát a sors kénye-kedvének. A film szerkesztése ehhez képest nem véletlenszerű, inkább klasszikus, viszont könnyed.
