Pleq: glitch-et divatbemutatókhoz, noise-ot Kanthoz.

Imádom a bátor kortárs zeneszerzőket. Pleq szerint az ambient nagyonis mainstream, a noise meg a 21.századi modern zene alapja. A fiatal lengyel kísérleti zenészt már bemutattam egy korábbi bejegyzésben, most viszont sikerült vele beszélni is. Mindig érdekelt, hogy egy főként elektronikus zenét szerző kísérleti zenész hogyan látja a frekvenciák világát. Ugyanakkor időközben Bartosz Dziadosz a lengyel divatszakma gyakran használt zeneszerzője lett, így az is kiderül az alábbiakban, hogy milyen ez a világ hangokban?
Ritkán és nehezen változik a véleményem különböző műfajokról, de Bartosz meggyőzött, hogy van a zajzenének hivatása a modern kísérleti zene polcán.
Az alábbi interjút mindenki figyelmébe ajánlom, aki valaha is kíváncsi volt a kortárs kísérleti elektronika hivatására, lényegére, esetleg kételkedett benne. A bejegyzés továbbá tartalmaz 4 még meg nem jelent Pleq nótát ínyenceknek. Bár a zene univerzális nyelv, lengyelül nem tanultam meg, ezért nagy köszönet szorgos tolmácsomnak!

Mikortól kezdtél zenélni, hogyan jutottál ide, ahol most tartasz és miért pont ez a zenei szféra, amit választottál?Azaz egy rövid beszámoló a kezdetekről…

12-13 évvel ezelőtt kezdtem zenével foglalkozni, konkrétan IDM stílusú zenét csináltam. Ahogy azonban zeneileg fejlődtem egyre inkább kezdett érdekelni a kísérleti zene és az ambient, illetve a drone és modern klasszikus, szerintem ugyanis a 21. század pont ezekről a stílusokról fog szólni.
Hogy miért? Hm, talán mert ez a legfontosabb irányzat, amelyik most fejlődőben van. Azt hiszem, hogy mostanában egyre több ember próbál kilépni a megszokott sémákból, szeretne szakítani a sablonnal. Ez az igény, természetesen a hangok világában is megjelenik. Dinamikusabban fejlődünk, többet gondolkodunk, szeretnénk látni és érteni a művészetet, és ennek a hangulatnak, életérzésnek tökéletesen megfelel a kísérleti zene.

Érdekel a munkafolyamat, hogyan dolgozol?

Jelenleg, sőt mondhatjuk, hogy az utóbbi időben hangszereléssel, hangszerkesztéssel foglalkozom, azaz a világ minden tájáról kapok hangmintákat, és próbálok ezekből egy egységes hangot/zenét kihozni. Ehhez az Ableton szoftvert használom. Korábban a munkafolyamat teljesen másképp nézett ki, ugyanis saját magam alkottam a mintákat is, viszont idővel rájöttem, hogy másokkal együttműködve hihetetlen hatást lehet elérni. Ezért foglalkozom most csak hangszereléssel.

A field recording elég gyakran előfordul a munkáidban. Egy teljesen külön világ a természetből és a mindennapi életből felvett hangokkal való munka, hogyan használod, és hogyan látod ezek szerepét a zenédben?

A field recording az alkotómunkám jelentős és kihagyhatatlan eleme, és a ZOOM-H4-es felvevőt használom a különféle hangok rögzítésére. De, mint említettem, az utóbbi időben, főleg együttműködések keretében dolgozok, több olyan japán művésszel például, akik a field recording-ra specializálódtak. Ilyen művész Hiroki Sasajima is, akivel gyakran dolgozom együtt.
A field recording azért is fontos, mert jellegzetes/hangzatos hangok vesznek körül minket, amelyeket mindenképpen érdemes bevinni a zenébe. Így jobban eggyé lehet válni a hangokkal, nem kell feltétlenül egy adott helyszínen lennünk, elég csak feltenni a fejhallgatót és elmerülni a hangokban.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Az elektronikus zenei piac ezen szegmense igencsak gyerekcipőben jár, de vannak törtető harcosai, már te is ezek közé tartozol. Hogyan látod az elektronikus zene fejlődését? Megmaradnak-e ezek a műfajok a peremen vagy látod-e ezeknek a mainstreammé való átalakulását, vagyis kell-e ez a zene nagyobb tömegeket mozgasson?

Meg vagyok győződve, hogy ez már mainstream, ugyanis nagyon elterjedt. De persze, attól is függ, hogy milyen szemszögből nézzük a zenei piacot; egy olyan ember ugyanis, aki még soha nem hallgatott ilyen zenét, az mindenképp rétegzenének fogja gondolni, míg a műfaj kedvelői számára ez már egy magától értetődő irányzat. Másfelől, pedig egyre több, elektronikus zenét promováló, fesztivál van; nem beszélve arról, hogy bizonyos előadók zenéjét—az én zenémet is például—a lengyel kereskedelmi rádiók is játsszák. Minden alkalmat megragadok, hogy ezt a zenei műfajt népszerűsítsem, mert szerintem egy hiteles és fontos hang a mai világban.
Nem hiszem, hogy feltétlenül nagyobb tömegeket kell megmozgatnia az elektronikus zene ezen rétegének, hanem inkább az a fontos, hogy eljusson a megfelelő egyénhez, szubkultúrához. Azt viszont, nem tudom megmondani, hogy a jövőben mennyire lesz népszerű, ez teljes mértékben előreláthatatlan.

Az Ambient zene nagyon szegmentálódott, és már nehezen lehet meghatározni, hogy mit nevezünk annak. Sokszor téged is az ambient előadók körébe sorolnak, hogyan látod ezt?

Maga az Ambient kifejezés nagyon leegyszerűsítő, ugyanis, akik nem értenek az elektronikus zene műfajához, minden zenét, amiben nincs beat vagy erőteljesebb tempó, ambientnek neveznek. A saját zenémet a glitch, drone, kísérleti, abstrakt és modern klasszikus műfajokba sorolnám.

A lengyel divathétnek és több divatbemutatóhoz is készítettél zenét. Mit jelentett áttérni a funkcionális zene készítésre? Ugyanakkor mit jelentett számodra bekerülni a divat szakmába?

A divat világába a barátnőmön keresztül kerültem be, aki Lengyelország-szerte, sőt talán világszerte, híres sminkes. Emlékszem, gyerekkoromban édesanyámmal, aki kiváló szabó/varrónő, néztük a divatbemutatókat, én pedig a zenei aláfestésre figyeltem, és már akkor szerettem volna zenét szerezni ezekhez a show-khoz.
A divatbemutatók világa nem könnyű, ugyanis zeneileg nagyon korlátozva vannak a lehetőségek, sok mindent a szervezők döntenek el, és a zeneszerzőnek alkalmazkodnia kell a koncepcióhoz. Én viszont nagyon szeretek felépíteni egy történetet a divatbemutató elejétől a végéig, ahol a felvonultatott ruhák találnak a zenéhez.

Miben különbözik a munkafolyamat amikor divatbemutatóra alkotsz, illetve, amikor saját magad számára?

Amikor a magam számára alkotok, természetesen szabad kezem van mindenben, amikor pedig a divatbemutatóra készül a zene, akkor meg kell felelni a divattervező igényeinek és koncepciójának. Néha előfordul, hogy a tervező szabad kezet ad a zenét illetően, de természetesen akkor is kell passzoljon a zene a ruhákhoz. Már évek óta együttdolgozom Konrad Parol (fiatal, lengyel divattervező, főként férfiruhákat tervez) divattervezővel, az általa tervezett ruhák általában szürkék és zordak, ezért a divatbemutató zenéje is súlyos, depresszív lesz.

Segue, Lauki, Hiroki Sasajima, Marihiko Hara, Anna Rose Carter – ezekkel az ismert nevekkel dolgoztál többek köztm, de ezek közül melyiket és miért emelnéd ki?

A Kanadában élő Jordan Sauerrel való együttműködésemet emelném ki, ugyanis ez volt az első ilyen jellegű kollaborációm. Ez meglepően sokáig, 2 évig, tartott, és nem csak a zeneszerzés/ zene alkotás területén működtünk együtt, hanem a zeneszámok címének kiválasztásától, albumborító tervezésen át, az utómunkálatokig mindent együtt csináltunk. Ekkor jöttem rá, hogy mennyi munka van az kísérleti elektronikus zenével. Sokan azt gondolják erről a zenéről, hogy leülsz a számítógép elé, és hopp! egy óra múlva kész is egy dal. Ez természetesen nem igaz.

Elég sok zenésszel kapcsolatban állsz. Kivel szeretnél a továbbiakban még kollaborálni?

Hm, épp ezen gondolkodtam legutóbb én is. Legtöbbször én választom ki, hogy kivel dolgozzak együtt. Nagyon szeretek a japánokkal kollaborálni, főként Ryuichi Sakamotoval. Persze van még más is, de egy sem annyira fontos, hogy külön kiemeljen. Sakamotoval azonban nagyon szeretnék közös albumot készíteni.

Gyakoriak a fellépéseid, és szeretsz is koncertezni. Általában a hozzád hasonló alkotók elzárkóznak az élő fellépésektől a zene jellegéből fakadóan, ez nálad miért van fordítva? És egyúttal mesélj kicsit a fellépések élményéről is.

Szívemen viselem az ambient, glitch műfaj népszerűsítését, és ehhez elengedhetetlenek a koncertek. Még akkor is, ha ez elég nehéz néha. Mindig az az érzésem, hogy a közönség számára unalmas látvány, ahogy én ülök a számítógép előtt és meg sem mozdulok; össze sem lehet hasonlítani egy metál vagy rock együttes látványvilágával. Ennek ellenére én nagyon szeretek koncertezni, és amint említettem, ebben a műfajban különösen fontosak a koncertek.
Az egyik legérdekesebb koncertem kb. egy éve Romániában, Temesváron volt szenzációs közönséggel. Az egész koncertnek különleges hangulata volt a helyszín miatt: egy zsinagógában játszottam , ahol nagyon jó volt a hangosítás. Egy másik ilyen különleges élmény a leicesteri koncert, ahol egy katedrálisban játszhattam, fantasztikus helyszín.

A hasonló zenei fellépések lassan elképzelhetetlenek vizuális elemek nélkül. Az ő élő performanszaid mennyire vannak szoros viszonyban a vizuális művészettel? Hogyan látod a kettő kapcsolatát?

A vizualitás ebben a műfajban csak akkor jó, ha teljes összhangban van a zenével. Nem szeretem, ha a vizuált arra használják, hogy elfedje a zenét („ha a hang a vizuállal védekezik”). Leginkább sötétben szeretek játszani, annál a fénynél, amit a laptopom kibocsát, és ennek elegendőnek kell lennie a vizuális hatáshoz. A koncert előtt levetítek pár filmet/videót, de magán a konkrét koncerten nem szeretem a vizuált.
Persze ha a vizuál kötelező (audio-vizuális fesztiválokon például), akkor a VJ-mmel együtt csináljuk meg a projektet.

Milyen zenét hallgatsz?

Húú, ez nagyon változó. A mottóm: „A jó zene, az jó zene”. Mostanában sok amerikai hard core-t hallgatok. Hallgatok még popzenét is, például Justin Bieber-t reggel a kávé és cigi mellé (nevet). Szóval tényleg nincsenek műfaj keretek, bármilyen zene, ami érzelmeket vált ki belőlem, az jó zene.

Többnyire te is interneten népszerűsíted a munkáid. Mi a véleményed a zenekalózkodásról?

Hozzászoktam a zenekalózkodáshoz. Minden albumom fent van a torrentoldalakon, főleg az orosz szerverek járnak élen ilyen téren. Régebb sokkal érzékenyebb voltam a kalózkodásra és felkerestem a kiadókat, hogy csináljanak valamit, de aztán rájöttem, hogy mennyire értelmetlen ez ellen harcolni. Tisztában vagyok vele, hogy aki akarja, az úgyis megveszi az albumot, a kalózkodás meg tovább virágzik. Nem érdemes ezzel foglalkozni, alkotni kell és menni tovább a saját utadon.

Legtöbb munkád nagyon “vizuális”. Gondolkodtál-e vagy dolgoztál-e már filmzenén?

Persze, nagyon régóta foglalkoztat a filmzene, főleg, hogy nemrégiben fejeztünk be egy közös munkát az amerikai Offthesky-al, ami tökéletesen találna egy filmbe. Remélem hamarosan lehetőségem nyílik egy lengyel filmhez zenét szerezni, de abba a körbe bekerülni nagyon nehéz, ugyanis rengeteg zeneszerző van, akik rendelkeznek zenei végzettséggel is, amivel én nem; ráadásul nagyon jó kapcsolathálód is kell legyen a filmvilágban.
Szívesen csinálnék zenét bármilyen Lars von Trier filmhez, mert úgy érzem, hogy az én zeném tökéletesen illeszkedik az ő filmjeihez. Például az Antikrisztus című filmjéhez sokkal jobb filmzenét tudtam volna csinálni. Írtam pár emailt, de persze nem lett különösebb eredménye. Attól függetlenül Lars von Trier az egyik olyan rendező, akinek a filmjeihez tudnék és szeretnék is zenét csinálni.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Ha kellene választani, a csendet vagy inkább a hangok kaotikus összességét választanád zenében?

Határozottan a káoszt választanám, ugyanis nagy japán noise rajongó vagyok, például az egyetem 5 éve alatt—filozófiát tanultam—főként nehéz, ún. mocskos zenét hallgattam. A csend biztonság- és szabadságérzetet ad, valamint lehetőséget az önkifejezésre, és persze az alkotói folyamat része is. De úgy gondolom, hogy a káosz jelentősebb; körülvesz minket mindenhonnan. Ezért választanám a káoszt, elvégre együtt élek vele.

Meglátásod szerint hogyan lehet a noise-t felhasználni a zenében vagy hogyan kell?

Számomra a noise önmagában egy egész, akárcsak Merzbow-nál, és semmiféle vizuális effektusra nincs szükség. A noise egy nagyon fontos zenei műfaj, amiből minden másnak kellene kiindulnia. Egy kezdeti káosz, amit mindenkinek tanulmányoznia kellene. Biztos vagyok benne, hogy Merzbow sok más művészt inspirált, többek közt engem is. Régebb alkottam pár számot, ami erőteljesen noise-os beütésű volt. Ha majd abbahagyom a zenealkotást, akkor publikálok egy noise-albumot búcsúzóul.

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Látod-e más célját (egyéb mint inspirációforrás) a noise-nak?

Ez egy olyan zene, amely által teljesen másképp tekintünk a hangokra. A laikus számára nehéz a káoszban felismerni a hangokat, de amikor jobban megismered, akkor rájössz, hogy akár mindennap is lehet hallgatni. Diákként mindig noise-t hallgattam az egyetem fele vezető úton, mert segített elrugaszkodni a valóságtól. Akkoriban nagyon sok filozófiai témájú könyvet olvastam, pl. Kant: A tiszta ész kritikáját, és a noise segített, hogy kilépjek a hétköznapi valóságomból és csak a filozófiával foglalkozzak. Tudom, hogy abszurdnak hangzik, de nekem épp a noise segített, hogy az olvasáshoz szükséges nyugalmat és harmóniát megteremtsem.

Ha más műfajban alkothatnál, melyik lenne az?

Ha más zenei műfajt kellene választanom, akkor klubzenét csinálnék, amire buliznának/táncolnának az emberek. Noha nem vagyok ennek nagy rajongója, azt hiszem menne nekem az ilyen jellegű zenealkotás. DJ Pleq

És ha totál más valamit kellene csinálnod, mi lenne az?

Juhokat nevelnék Izlandon és olvasnék (mosolyog).

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.


, , , , , , ,