Miért jó csávó Karl Lagerfeld?

A közhiedelem szerint, a látszat művészei felszínesek. Ez mindaddig igaz is, amíg nem tudják magukról, hogy felszínesek. Ha felszínes vagy, mégis kegyetlenül önreflexív, akkor Nietzsche eszménye vagy, az a görög, aki hiúságában sem vesztette el tragikum-érzetét. Ez a gondolatmenetet valszeg kevesen tudnák követni ezért közelítsük meg máshonnan.

Ismersz olyan embert, aki mély, mégis ezen belül nagyon lapos, kiszámítható, befejezett, érdektelen? No ennek pont az ellentéte az a, önmagára nem veszélytelen típus, amit kevesen laknak be, de Lagerfeld, az egyikük. Emberünk szeret magáról beszélni, minthogy munkájának része az önépítés. Egyszer egy öninterjúban azt mondja önmagának, önmagáról: Az van, amit látsz, nincs mögötte semmi. Vagy: a hiuság az élet legegészségesebb dolga. Vagy: egyféle vámpír vagyok, más emberek vérét veszem. Vagy amikor azt kérdezik mit érez a divatbemutatói alatt:

Nincsenek emberi érzelmeim.

Vagy ismét önmagáról: egyféle divat nimfomániás vagyok, aki soha nem jut el az orgazmusig. Majd: a legfontosabb lakberendezési tárgy egy házban a szemetes veder. Olyan emberről van szó, aki örömét leli a változásban, ismeretlenben, kiszámíthatatlanban, újban, új technológiában, az idő múlásában. Felszínes és felszínest játszik, ezért (nem) az.

Hüledezve néztem a Chanel indiai divat bemutatóját.

Lagerfeld, aki a többek között a Chanel brand vonalát viszi a következőképpen nyilvánul meg: ja divat bemutató, az nem nagy ügy. És India, nem tudok sokat Indiáról, idealizálom, amit elképzelek, annak vélhetően nincs sok köze a valósághoz.

Nem azt mondja, amit elvárnál. A bevett verzió az lenne, ja, rengeteget dolgoztunk a shown, nagy és költséges munka volt, köszönöm munkatársaimnak, akik velem, mellettem voltak, imádom Indiát, hatalmas, inspiráló ez a kultúra. Erre ő? Mit nekem, bocsi, nem veszem komolyan, ti se vegyetek komolyan, ez csak egy show. Önmagáról mondja egyszer: spontán személy vagyok, de profin improvizálok.

Hogy a divat a kevesek néha igazságtalan kedvtelése? Hogy a sikk nincs arányban a ruhákra költött pénzzel? Hogy a divat nem időtálló érték? Maga Lagerfeld fogalmazza meg ezeket legfrappánsabban. Kicsit olyan az érzésem mintha azt mondaná: nem jó dolog ez a divat, de ezt szeretem, ehhez értek, ez van, belemegyek a játékba. A sikk egyféle majonéz, akár ízlik, akár nem. És az aztán nagyon direkt, amit Coco-ról mond: amiket én művelek, ő gyűlölné.

Paródia és véresen komolyan felszínes, egy időben. No még csak három karlizmus: Önmagam karikatúrája vagyok és élvezem ezt. Olyan akár egy maszk. Nálam a Velencei karnevál egész évben tart. / Légy politikailag korrekt, de ne kapcsolj be embereket okfejtésekbe erről a témáról, mert ez mindenek vége. Unalmat akarsz? Akkor légy társalgásaidban politikailag korrekt! / Utálom az értelmiségiekkel folytatott értelmiségi beszélgetéseket, mert ezekben csak engem érdekel a véleményem.

Imádja kigúnyolni a tartalmatlan, anyagi luxust, amit néha egész gyerekesen tesz. Rendezett is ebben a témában egy különös kis filmet. Hát, nem a színészvezetés az erőssége. De legalább meglep. Jó ez a Karl Lagerfeld!