Ha mozirendezők reklámokat rendeznek

Ez most nagyon személyes lesz, mert csak azokról szól, amiket tényleg kedvelek. Tisztelet, szakmai elismerés, történelmi fontosság ami miatt meg kell említeni – itt, most nem játszik. Bergman szappan reklámja vagy Figgis anyaga az Agent Provocateurnek és sok más obligát cucc, pl Ridley Scott 1984-es Mac reklámja, David Lynch Playstation-kínlódása stb. stb. értelemszerűen hiányozni fognak. Nem tetszenek.

Kedvelem viszont Tarsem Singh (Mirror Mirror, Immortals, The Fall, The Cell) reklámjait, ezek közül is különösen a 2005-ös Camparit. Tulajdonképpen ez az egyik kedvenc reklámom. Szín szimbolika, wow hatás, kötés a brandhez, mind ott vannak. Van egy korábbi, egy 1998-as Tarsem Singh Campari is, az sem rossz de az a sok Tamara Lempicka lelövi a poént (a festőnő, akinek a vásznai ki vannak téve vállaltan a nők iránt vonzódott). A 2005-ös rafináltabb, igaz ebben is van egy akkora utalás, mint egy ház, de finomabb, mert zenei: Jocelyn Pook muzsika a Tágra zárt szemekből, rítus jelenet (vörös domináns ott is).

A korábbi Tarsem Singh féle Campari, itt:

Ez a gender dolog megy Tarsem-nek, lásd az egyik anyagot, amit a Mercinek készített, Beethovenre.

Mennyit változott a reklám az évek során, csak kuriózumként egy Fellini-féle Campari reklám 1984-ből. Szerintem brrr. Olyan reklám, amiről sokat lehet beszélni, nagyon konceptuális, de nem tudom mennyire reklám. Amikor Fellini ezt az anyagot készítette, 64 éves volt. Ugyanebben az évben készített egyet a Barilla-nak is, az aztán tényleg borzasztó. Amúgy Fellini utolsó filmje is egy reklámfilm volt, a Banca di Romanak készítette 74 évesen.

A legkedvencebb mozi rendezős reklámfilmem Wong Kar Wai 2001-es filmje a The Hire sorozatból. A BMW innovatív promóciójának a része – azóta sokan másolták. Tudniillik a web felület számára készítettek reklámfilmeket, először webes virális videókat. Állandó szereplő Clive Owen, a sofőr, vagy pilóta, ahogy tetszik. Két évadot készítettek, hatalmas sikerrel, Madonna ex férje filmjében pl. hülye picsát játszik, nagyon hitelesen. A kritika szerint a sorozatból Tony Scott-féle Beat the Devil a legjobb, mondjuk játszik benne James Brown és Gary Oldman, de a személyes opcióm mégis a WKW-féle The Follow (Forest Whitaker, Mickey Rourke, Adriana Lima).

Később WKV készített egy reklámot a Philipsnek, az Aureat reklámozza. Ki nem állom, szerintem erőltetett.

Másik kedvencem Sofia Coppola. Sikkes, még a The Virgin Suicides is az, ami aztán tényleg nem valami habkönnyű alkotás. A Miss Dior Cherie reklám pedig maga a sikk, meg hát az idei H&M reklám is. Szeretem azt, ahogy a nőket látja Sofia Coppola. Igazi nők, semmi pardon, lábjegyzet, ökölrázás, szakirodalom. Zene: Brigitte Bardot és Roxy Music. Kedvelem Sofi zenei ízlését is, szóval nagy itt az elfogultság.

Az pár éves alkotások közül nem rossz még Scorsese Bleu du Chanel-je sem. Kicsit teátrális, nem jön át a sztori csak sokadjára, de hát ez reklám, nem igaz?

Most, Cannes-ban mutatták be Polanski reklámfilmjét, címe: A Therapy, szereplők Helena Bonham Carter és Ben Kingsley. Legalább vicces. Nagyon vicces. Annak idején Freud ki volt borulva a dúsgazdag, unatkozó nőktől, akiknek semmi bajuk nem volt, de hozzá jártak kezelésre. A szitu szerintem ebből az életrajzi adatból inspirálódott.