Guiseppe De Nittis, az elfelejtett

Ez a festő olyan könnyedén csúszott ki a művészet szeretők látóköréből, ahogy csak az olaszok engedhetik meg maguknak. A neten nem találtam jobb felbontású képeket, az albumban, amit most szereztem be kicsit meg vannak csúszva a színek. Amit illusztrációként közzéteszek kicsit kompromisszumos.

Fenti kép: A nápolyi öböl fényvisszaverődései, 1872

Ünnepelt festő volt pedig, Degas bíztatta és Manet-hoz is barátság kötötte. Nadarnál és a Salonban állított ki, Goupil árulta vásznait, de saját londoni mecénása is lett. A kör teljesen befogadta értem itt azokat a nagyhatalmakat is, mint Zola, Heredia, Durante és Goncourt. Harmincnyolc volt, amikor egy szívroham lefokozta csillagporrá, talán pont a korai halál az oka annak, hogy nem került be a kánonba. Olaszország, Párizs és London között élt, beleszeretett egy jómódú kereskedő lányába, Léontine Gruvelle-be, aki modellje, később felesége volt és akivel az Európai politikai fejlemények mentén hol ide, hol oda költöztek.

Akadémiai alomból jött, kísérletezett a naturalizmussal, realizmussal, impresszionizmussal és azoknak a körébe tartozott, akik tudatosan hódoltak az európai modernizmus első japánista hullámának. Úton, átmenetekben élt, a Vezúvot és londoni típusokat, párizsi atmoszférákat hasonló kihívásként kezelte. Még egyszer: Guiseppe De Nittis (1846-1884)


, , , , ,