Friss felfedezésem a 2006-os Once. Egy kedves, nyári estére alkalmas ír musicalről van szó, nem a színpadias fajtából. A rendező minden szempontból arra törekedett, hogy minden a legtermészetesebb legyen – tulajdonképpen Glen Hansard ír dalszerző-előadó 9 dalát hallgathatjuk végig benne, egy részüket cseh barátnőjével, Markéta Irglová zongorista-zeneszerzővel együtt írták. Mindketten jóformán magukat alakítják a történetben, ami természetesen szerelmi.
Ezt nevezem szimpatikus filmnek – már az is szimpatikus, hogy egy két digitális kamerával forgatott, 100.000 eurós költségvetésű film Oscart nyerhetett, meg az is, hogy a két vöröshajú, nagy szemű főszereplő saját magát alakítja, amatőr színészek és mint kiderült, tényleg összejöttek a forgatás alatt, meg szimpatikus a végkifejlet is – könnyű elképzelni, hogy az Életben is így történt volna, emellett ott a kelet-európai szál, meg a hippi-hangulat, ami az egészet belengi.
A pénztelenségben megtalált apró örömök, a lány, aki egyszerre határozott és bizonytalan, naiv és bölcs, felelőtlen és felelősségteljes – valahogy ismerős karakter. Miközben a filmet zenéstől-történetestől joggal nevezhetjük szentimentálisnak, mégis hiteles marad, el tudom képzelni, hogy egy olyan városban, mint Dublin, tényleg van olyan városrész, ahol a vendégmunkások egymáshoz járnak tévét nézni illetve van olyan kifőzde, ahol bárki ingyen vacsorát kaphat, ha énekel valamit.
Glen Hansard és Markéta Irglová díjnyertes Falling Slowly című dala azóta nagyon népszerű lett, meg lehet találni oktató-videóként, tíz év körüli csodagyerek előadásában és számtalan tribute-videó kíséretében. Itt egy télikabátban improvizált verzió a 2007-es Sundance fesztiválról, ahol közönségdíjat kapott a film.
jééé, ezt láttam és nagyon tetszett, csak éppen elfelejtettem a film címét. köszi 🙂