Médiás vagyok így időnként jótékonysági gyűjtések kezdeményezői kommunikációs tanácsot kérnek tőlem. A morális elégtételen kívül adnod kell még valamit az adakozóknak, magyarázom ilyenkor. De mit? Adhatnának egy képeslapot, vagy gyertyát, vagy valami olcsó kis szimbolikus kacatot. De hát nem erről van szó. Élményt adj, az pont elég lesz.
2006-ban az india McCann ilyen perszelyeket fejlesztett. Bedobsz egy érmét így az edényből kiszorítasz egy csepp folyadékot. Szemléletes és van benne még valami, amire nem tudom a pontos szót. Összefoglalva: az adakozókat nem tárgyakkal kell megvesztegetni, hanem valami emlékezetessel kell megajándékozni.
Ebbe a logikába illeszkedik Andrei Pandea-Antonescu 18-ig Kolozsvár belvárosában látható kiállítása. Pénzt gyűjt a nagyon beteg gyerekek számára a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével. Saját gyermeke betegsége tette érzékennyé a probléma iránt, hét hónapot dolgozott az egyes források szerint 6 más források szerint 7 ezer kisplasztikán. Ezeknek a sora kígyózik most alig 100 méterre a Mátyás szobortól. Önmagukban nem nagy számok, de így együtt…
Egy korábbi interjúban Andrei Pandea-Antonescu meséli: „Vrem să facem o expoziţie pe lună. Acum aştept să se încălzească puţin, pentru că în Sibiu am avut parte de -15 grade ziua şi -20 noaptea. Urmează Braşov, Cluj, Alba-Iulia, Târgu-Mureş şi Bucureşti cândva. Mergem în oraşele mari şi cele nu foarte mari. Momentan le organizez împreună cu Teraplast şi Ambient, eu hotărăsc unde şi cazul care va primi ajutor. În Sibiu am adunat aproape 6.000 de euro chiar dacă a fost un ger cumplit. 90% din cei care au trecut pe lângă lucrare au donat pentru Andrei în urnele de lângă lucrare, plus că nu s-a făcut o campanie de publicitate a evenimentului, nu au fost afişe, fluturaşi sau anunţuri, doar ce a scris presa în ziua în care am ajuns cu lucrarea pe centru”.
